A jó szokásként és a szerződés érvényességének bizonyítékaként lovagi tornát rendeztek, 28 ökrött vágattak le, és 16 ezer tojást hozattak a királyi lakomára. Hogy a lovagi torna színvonalát emeljék, engedélyezték a városban a nőknek is a mulatságot.

Aki ma Lubló várába teszi a lábát és a szemét behunyja, meghallja a lovagi torna fegyvercsörgetését, megérzi az ínyenc falatok illatát.

A békeszerződés megkötése a kölcsönről szóló tárgyalások kezdetét jelentette, amely az ún. „Lengyel zálog“ cím alatt íródott be Magyarország történetébe 1412. november 8-án. Ennek emlékezetére őrzi az Ólublói Múzeum a zálogosító levél hasonmását.

Egy szepesszombati polgárnő, Hönsch Zsuzsanna könnyei vezették ki őt a várból a nagyvilágba, királyi palotákon, vad tengereken, szibériai teleken és afrikai hőségen keresztül a végzetes helyre ültették.

Madagaszkári királlyá koronázva foglalta el trónját, hogy az igazságos eszméért felvegye a harcot a gyarmatosítók ellen. Aki a nyomdokaiban akar járni, annak a Lublói Vár tornyának a kényelmét kell kipróbálnia.

Ma már saját bőrén tapasztalhatja meg mindenki az egyetlen Szlovákiából származó király bebörtönzésének körülményeit. A felújított toronyban ki lehet próbálni a falhoz láncolás állapotát. Itt a toronyban  látható az a plakett, amelynek eredetije Madagaszkáron van elhelyezve.

Széthordják azokat a Lublói Vár széles vidékén, hogy aki meg akar győződni a minőségéről, az megtehesse. Akár ma is. A vár sörfőzdéje még ma is itt áll, Ctibor és Gregor teljes készenlétben várják Önöket.

A felújított palotában ma is megtekinthetik a sörfőzde eredeti berendezését, mely már a 16. században is e helyen állt. Ha van kedvük és erejük, elkészíthetik maguknak ezt a nemes arany italt az eredeti recept alapján.

Az esküvő valóban királyi volt, hiszen a násznépet maga a spanyol királyi udvar látta vendégül. Majd a hercegnő szokás szerint követte férjét Lubló Várába a gazdag hozománnyal együtt, melyet jó néhány szekéren hoztak Ólublóra.

A hercegnő egy nagyon szerény és kedves személyként maradt meg az emberek emlékezetében. Az ő, valamint A Zamoyski családról készült kiállítás sok személyes tárggyal mutatja be a hercegnő és családja életét.

Ez a felkiáltás terjedt el országszerte, amikor a svéd király 1655-ben megtámadta Lengyelországot. János Kázmér lengyel király a királyi kincseket a Waweli királyi várból egy biztonságos helyre vitette. A királyi sereg főparancsnoka, György Sebestyén (Juraj Sebastián) a Lublói várban rejtette el a azokat.

Egy évvel később nagy ünnepély volt a várban, mert katonai kíséretével maga János Kázmér király jött el megtekinteni a kincsét. A huszárvértezetről visszaverődő napsugarak arannyal borították el az egész várat és környékét.

Az addig még  nem látott eseményt Henryk Sienkiewicz lengyel prózaíró is megírta Özönvíz című regényében. Az ékszerek sorsát az 1811-es év pecsételte meg, amikor felolvasztották azokat, és porosz pénzérméket vertek belőlük. A Lublói Vár az egyetlen hely, ahol teljes szépségükben tekintheti meg a hasonmásukat.